Képernyő ·
Az értesítések fele is elég
Minden csippanás egy kis megszakítás. Egy délután alatt át lehet nézni, melyikre van valóban szükség.
A telefon nem magától szól. Minden értesítést valaki engedélyezett, többnyire mi magunk, egy telepítés utáni „engedélyezed?” kérdésre gondolkodás nélkül igent mondva. Az eredmény egy eszköz, amely naponta tucatszor, akár százszor szakít meg.
Nem minden csippanás egyforma
Érdemes három csoportra osztani azt, ami jelez:
- Emberek, akik konkrétan nekünk írnak: család, barátok, kollégák.
- Fontos dolgok, amelyek időhöz kötöttek: naptár, szállítás, banki tranzakció.
- Minden más: hírek, ajánlatok, játékok, közösségi oldalak „valaki reagált” üzenetei.
A harmadik csoport általában a legnagyobb, és szinte soha nem sürgős.
Egy délutáni rendrakás
Nem kell mindent kikapcsolni. Elég végigmenni az alkalmazásokon, és mindegyiknél feltenni a kérdést: ha ez most nem szólna, lemaradnék valamiről, ami nem várhat egy órát? Ahol a válasz nem, ott a hang mehet, az értesítés maradhat csendesen.
Mi marad?
A legtöbben, akik ezt egyszer végigcsinálják, a korábbi értesítéseik kevesebb mint felét tartják meg. A telefon nem lesz kevésbé hasznos, csak ritkábban kér figyelmet. A figyelem pedig visszakerül oda, ahol éppen vagyunk.