Az öröm és a mérték

A mértékletesség az ókori görögöknél a négy sarkalatos erény egyike volt, a bölcsesség, a bátorság és az igazságosság mellett. Furcsa társaság egy olyan szónak, amelyre ma leginkább a diétás könyvek borítóján és a szigorú nagynénik intelmeiben gondolunk.

Nem a kevés, hanem a megfelelő

A régi gondolkodók nem azt tanították, hogy minél kevesebb, annál jobb. Arisztotelész a közép erényéről írt: a bátorság a gyávaság és a vakmerőség között van, a bőkezűség a fösvénység és a pazarlás között. A mértékletesség hasonlóan két végpont között áll, az egyik a mohóság, a másik az, ami minden élvezettől elfordul.

Vagyis a mértékletes ember nem az, aki semmit sem élvez, hanem az, aki tudja, mikor és mennyit.

Az öröm gondozása

Aki már evett úgy kedvenc ételéből, hogy a végén rosszul lett tőle, tudja, hogy az öröm ki tud fordulni önmagából. A mérték ebben az értelemben nem az öröm ellensége, hanem a gondnoka. Vigyáz rá, hogy holnap is öröm legyen.

Ez a gondolat a legtöbb hétköznapi döntésre ráillik: az ételre, az italra, a pihenésre, a munkára és a pénzre. Mindegyiknél van egy pont, ahol még jó, és egy, ahol már csak megszokásból folytatjuk.

Hogyan lehet ezt gyakorolni?

Nem szabálykönyvvel. A mérték egy figyelem, amely minden alkalommal újra felteszi a kérdést: élvezem még, vagy csak csinálom? Ez a kérdés nem tilt meg semmit, csak visszaadja a döntést annak, akié.