Ital ·
Mások mértéke: hogyan mondjunk nemet a következő körre
A mérték nemcsak egyéni döntés. Társaságban, családi ünnepen és munkahelyi ünneplésen a legnehezebb kimondani, hogy most elég.
Otthon, egyedül könnyű mértékletesnek lenni. A valódi próba az asztal körül jön, amikor a házigazda már tölti a következő kört, a nagybácsi koccintani akar, és a kollégák a harmadik sört rendelik az irodaházzal szemközti kocsmában.
A kínálás nálunk szeretet
A magyar vendégszeretetben a kínálás gesztus. Aki visszautasítja, könnyen úgy érezheti, hogy a vendéglátót utasítja vissza. Pedig a kettő elválasztható: a beszélgetés, a figyelem és a közös idő ugyanúgy kijár, akkor is, ha valaki a második pohárnál szódát kér.
Rövid válaszok működnek
A hosszú magyarázat meghívás a vitára. A „holnap korán kelek, és amúgy is, a múltkor…” után mindig jön egy „ugyan már”. Ami működik:
- „Köszönöm, most jó így.”
- „Majd a vacsoránál kérek még.”
- „Én vezetek.” (Ez ellen nincs ellenvetés, és ha igaz, a legjobb érv.)
Ha a pohár nem ürül ki, kevesebbszer töltenek bele. Egyszerű trükk, de a legtöbb asztalnál beválik.
Mi is kínálunk
A mérték a házigazdán is múlik. Ha az asztalon ott van a víz és az üdítő, ha a pogácsa nem csak sós, hanem jóllakat is, és ha senki sem számolja, ki hány kört bírt, akkor a vendégeknek könnyebb a saját mértéküket tartani. A jó házigazda nem azt figyeli, üres-e a pohár, hanem azt, hogy jól érzi-e magát mindenki.
Amikor a másik nem tudja, hol a határ
Előfordul, hogy nem a magunk, hanem egy barát vagy családtag mértéke aggaszt. Ilyenkor a legkevésbé a kioktatás segít. Egy négyszemközti, nyugodt beszélgetés, amelyben a saját aggodalmunkról beszélünk, és nem a másik hibáiról, többet ér minden prédikációnál.